2014. november 7., péntek

Interstellar / Csillagok között: vélemény

Bár ez a 3. filmes bejegyzésem, de ettől még nem változtam mozibloggá, meg nem is szeretnék, de azért leírnám a kritikámat véleményemet így az Intersellar megnézése után 6 órával (+az a pár óra amíg ezt a postot írtam). 

Figyelem: spoileres írás!

Én nagyon szeretem a sci-fi-t, és a drámákat, és még mielőtt beültünk Gergő barátommal a 11:20-as IMAX-es vetítésre, még mondtam is neki, hogy azt hallottam, hogy nagyon családi, és hogy remélem hogy nem fog ömleni belőle a könny, meg a giccs, meg a nagy monológok, mert akkor ez egy szar film lesz, és az a helyzet, hogy a film végére igazából elég jól megteltek a könnyes-vödrök, de mégis kúrva jó film volt, számomra az utóbbi évek egyik legjobbja, a hibáival együtt is. 
Leírom a biztonság kedvéért, hogy sokkal jobb a Gravity-nél (mostantól minden űrben játszódó filmet ehhez fogok hasonlítani).
Az alapszituáció maga nem korszakalkotó: valamiért nem lesz többé alkalmas a Föld az életre, ezért keresni kéne egy másik helyet a célra. Az nem derül ki, hogy melyik évben üt be a biológiai katasztrófa (penész, ami felzabálja a búzát, majd -mint kiderül- később a kukoricát is), és talán annyira ez nem is fontos, mivel nem ez az egyetlen tér-idő amiben a film operál. Amúgy ha csak a film elején elcsípett drónt vesszük akkor akár ma is játszódhatna, de ha a későbbi robotokat, akkor bőven a jövőben, talán 2050 körül (ha 2050-ben tényleg lesznek ilyen robotok akkor megtapsolom magamat. Emlékeztessetek akkor!).

A mérnökből földművesbe igazolt főszereplő, Cooper (Matthew McConaughey), átlagos hétköznapokat él, jó mérnökhöz híven a kukoricaföldet robotokkal felpimpelt traktorokkal műveli. A fia, Tom, avagy: alig-találom-a-castban-annyira-elhanyagolt Tom (fiatal: Timothée Chalamet, felnőtt: Casey Affleck) apja nyomán gazdának készül, részben az iskolai rendszer miatt (aki nem tudós az megy földet művelni. Hiába, tűzoltó nemzet vagyunk). A lánya, Murph (fiatal: Mackenzie Foy, felnőtt: Jessica Chastain, idős: Ellen Burstyn) egy kíváncsi kiscsaj, aki állandóan a szobájában lakozó szellemről magyaráz, amivel apja nem törődik, mivel szellemek nincsenek.
Egyik nap aztán egy homokvihar után, amikor Cooper szeme láttára a házba beömlő por szabályos sorokba rendeződve gyűlik össze a földön leül a főszereplőnk egy kicsit gondolkozni, és rájön, hogy a sorokat bináris kódként lehet dekódolni, amik egy koordinátát adnak ki. Cooper elhatározza, hogy elmegy és megnézi hogy mi van a koordinátákon, ahova nem akarja magával vinni Murph-öt, de ő beszökik az autóba, és mégis csak részesévé válik a kalandnak.

Most tekintsünk el attól, hogy szerintem túl kevés sor volt ahhoz hogy azon 2 koordinátát lehessen tárolni. Mondjuk hogy 2db float-ot használt Cooper, akkor az minimum 64bit. Hogy nem volt 64 sor a földön, az fix. Ha BCD-vel kódolta, akkor az számjegyenként 4 bit, és legalább 3 tizedesjegy pontosság kéne, hogy úgy kb-ra tudjunk egy pozíciót. Ha nincs szerencsénk, akkor az egészrész is 3 jegyből áll, na meg az előjel (olyat nem is tud a bcd szerintem). A lényeg hogy BCD-ben is vagy 48 bit kéne.
Térjünk a tárgyra. Ez a film nagyon hosszú. De nem olyan mikor-a-faszomba-lesz-már-vége hosszú, hanem olyan dejó-hogy-ilyen-hosszú-AH hosszú. Ezért nem is írom végig az összes mozzanatot, egyszerűen túl sokat kéne gépelni ahhoz, hogy a 169 perces játékidőt teljes cselekményét ismertessem. És akkor még nem véleményeztem semmit.

Az nem hatott meg, hogy szeretlek kicsim, de most el kell mennem megmenteni a világot. Az idő volt a durva, a relativitás nyers valósága. Könnyen beszél a Discovery Science meg a NatGeo hogy az eseményhorizont közelében az időt máshogy éljük meg, de amikor lemegy Cooper és Amelia (Anne Hathaway) az első bolygó felszínére, ami közel van a fekete lyukhoz, és ezért a közelében eltöltött 1 óra alatt a földön 7 év telik el, és visszaérnek, és kinyílik a zsilip ajtaja, és látják hogy Romilly (David Gyasi) 23 évet öregedett, na akkor érzed, hogy baszki, ez a Mézga-családban nem volt ilyen átkozott szomorú. És ahogy utána leül Cooper és megnézi, hogy milyen videóüzeneteket kapott a földön hagyott családjától. A legkeményebb része az egész filmnek, és rögtön itt van, úgy kb a felénél.
Viszont van itt egy bökkenő: a film köztudottan igyekezett tudományosan hiteles lenni, de a bolygók lecsekkolását teljesen manuálisan végzik. Egyszerűen leszállnak a felszínére, és megnézik hogy jó-e ott az élés. Úgy néz ki hogy a nem túl távoli jövőben egyszerűbb lett leszállni egy bolygó felszínére, mint ledobni rá egy olyan szondát, amin kamera is van, meg hőmérő, meg ilyen hülyeségek.

Mert komolyan: mégis hogy gondolták, hogy rögtön elsőnek szálljunk le egy olyan bolygóra (Miller), ami egy fekete lyuk közelében van, aminek a gravitációja több emelet magas ár-apály jelenségeket idéz elő, és akkor még az órám is szarul jár rajta.
Ez után pedig szálljunk le egy olyan bolygóra (Mann) , amin a felhők is meg vannak fagyva, és ammóniával telített a levegő. De most tök komolyan, ma már egy bolygó színéről meg tudják már mondani, hogy milyen gázokból áll a légköre. De oké, aláírom: ezen a jeges bolygón, a kretén Dr. Mann (Matt Damon) meghamisította a szondák mérési adatait.
Persze utólag könnyű okosnak lenni, de mindezek tükrében ugyan annyira jó érv lett volna csak azért leszállni a 3. bolygóra (Edmunds) -ahova Amelia szerelmét küldték az egyik korábbi misszióban-, mert a szeretet az egy olyan dolog, ami tér-időn átível.
A másik dolog ami zavart, hogy Tomot mennyire elhanyagolták. Teljesen, 0 szerepet kapott. Pedig mégis csak Cooper egyetlen fia volt. Még azt se tudjuk meg a film végére hogy életben van-e.
Ezeken kívül egy probléma volt még, a film végénél, de amúgy minden kiváló volt. Az űr egyszerűen fantasztikusan nézett ki. A feketelyuk, a féregjárat, az űrhajók, a belső terek, minden.
Konkrét dallamra nem emlékszem a zenéből, de aláfestésnek az orgona igazán epikussá tette a jeleneteket.
Egy kis humort is sikerült a történetbe csempészni amik a robotoktól jöttek (rögtön a felszállásnál, a semmiből odabasztak egy olyan beszólást, csak pislogtam).

A film közepe kicsit nyújtott volt, a vége meg egy kicsit kapkodós. Hogy teljesen megértsem a filmet mindenképp beülök még egyszer moziba, mert nem egyszerű dekódolni, hogy hol vagyunk és épp mi történik.
A film legelején, a szellemes történet nagyon gagyi volt. Aztán hogy csak úgy semmiből megjelent a féregjárat. Aztán hogy az utazás közben Amelia kezett fogott egy valamivel. Pakolgattam szépen a stackembe ezeket a dolgokat, de nem hagyott cserben a film, mert a végén magyarázatot kaptunk mindenre, és keretes lett a film, amit én nagyon szeretek.

Amikor Cooper katapultál visszafelé a féregjáratban, egy hiperkockába kerül, egy olyan helyre, ahol az idő egy megfogható valami. Én szerintem nem magában az időben ugrál előre-hátra, hanem a végtelen számú párhuzamos univerzum között tud lapozgatni, és az egyes univerzumokra erőt tud kifejteni. Ekkor eszmél rá Cooper hogy a féregjáratot nem valakik, hanem mi, emberek (ó milyen klisé) teremtettük. Ez mindent megmagyaráz, de itt hirtelen nagyon kuszává válhatnak a dolgok, mert hirtelen a film is egyszerre több időben fut (ahogy írtam a post elején is).
Szerintem a film eleji időben, amikor felfedezik a féregjáratot, a járatot az emberiség hozta létre a nagyon távoli jövőben, ismeretlen technológiával. Amikor Cooper bekerül a hiperkockába már eltelt az a 23 év, amit az első bolygón töltöttek, plusz az, amit akkor szedett össze, amikor visszaúton közel voltak az eseményhorizonthoz. Cooper tehát ott lebeg a dimenziók között, pont annál, amelyiknél elbúcsúzik Murph-től. (Ha jól emlékszem itt van egy kis gebasz, mert ekkor dobálja le Cooper a könyveket, viszont a film elején még a búcsúzás előtt mondja Murph hogy azt üzente a szellem, hogy stay.)

Cooper átlapoz ahhoz a dimenzióhoz amelyikben Murph visszamegy a szobájába, immár felnőttként, nem mellékesen mint a NASA egyik tudósa, aki szintén a költözésen dolgozik, és lemorzézza neki amit TARS (az egyik robot) a szingularitásról megtudott. Ezután az emberek a nagyon távoli jövőben megszüntetik a hiperkockát, Coopert meg csak úgy kidobják a Szaturnusz mellett, mintha csak valami szaros buszmegálló lenne (kiveti magából a féregjárat egészen pontosan). A lényeg hogy bár a kockában Cooper a 23 évvel idősebb Murph-höz beszél, mire kikerül belőle már összeadódott minden, ezért mondják Coopernek a kórházban hogy 140 éves, és ezért tök öreg Murph is.
Itt a Szaturnusznál, egy mesterséges telepen várja az emberiség megmaradt része a ... mit? És itt az utolsó probléma: Murph ott +23 évesen megtudott mindent amire szüksége volt a képlet befejezéséhez (nem emlékszem mire kellett a képlet pontosan). Elkészültek egy nagy csővel, amiben élnek az emberek, és várnak a ... mire? Ott ácsorognak a fekete lyuk mellett, eltelt Murhp megoldása óta vagy 50 év, és nem ment át senki a lyukon, és senki se folytatta tovább a missziót? Nem fért bele a morze kódba hogy "Amelia elment a 3. bolygóra, csekkoljátok le kkthxbie"?
Szerencsétlen Cooper, ott fekszik az ágyon, mindenki akit szeretett megöregedett vagy meghalt, úgy fekszik ott mint Amerika Kapitány miután kiolvasztották, és neki kell 1 nappal később >elcsórnia egy űrhajtó< amivel Ő maga bemászik a féregjáratba, és elmegy megkeresni egyedül Amelia-t?
Aki teljesen egyedül él évek óta azon a bolygón, ahová a szerelmét küldték, és az egyik utolsó jelent az, hogy mutatják, hogy eltemette. Right in the feels.

Összességében ez egy nagyon hosszú, nagyon jó film. Biztos hogy nem tetszik mindenkinek. A drámai részét könnyű megfogni, de a hiperkockában, amikor magyarázatokat kapunk, nehéz minden szálat fejben tartani. Lehet hogy én se értettem meg rendesen, de kell lennie egy olyan dimenziónak, ahol igen.

9/10

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése