2016. május 6., péntek

Captain America: Civil War / Amerika Kapitány: Polgárháború vélemény

Részemről annyi ismerettel rendelkezek a képregények kultúrájáról, amennyit a vászonra készült ~2 órás játékidő alatt a rendező megpróbál elmagyarázni. A legkevésbé se nevezném magam képregény szakértőnek, és a rajongást is csak igen kis mértékben űzöm. Fogjuk rövidre: nekem Batman a kedvencem (ez már a Nolan-féle trilógia előtt is így volt, imádtam a Batman - The Animated Series-t).

Ezt azért tartottam fontosnak elmondani, hogy jelezzem: csak is az alapján tudok (és akarok) véleményt formálni a szuperhősökről, amit a moziban látok, és sajnos úgy érzem, hogy a Captain America: Civil War (Amerika Kapitány: Polgárháború) az amúgy egyre bizakodóbb érzéseimet igen csak … lelohasztotta. A lenti írás spoiler mentes (nem derül ki több minden a filmről mint ami a trailerekben már látható volt).

A Marvel-moziuniverzumból egyébként Captain America története tetszik a legjobban; leginkább a második világháborús kontextus miatt, és hogy a szuperhős igazából csak kicsit szuperebb mint egy átlag ember. Nem tudom pontosan hogy milyen érzés kiváltását várják el tőlem a fél- vagy teljesen Isten-szerű hősök képességeinek látványától, mert amit produkálni tudok az csak a közöny. Nem tudok mit tenni, hogy lehetnék képes én, egy egyszerű ember, felfogni olyan problémákat és helyzeteket, amik megoldásához szuperhősökre van szükség?

Na de ennyire ne kombináljuk a dolgokat.

A cselekmény

A The Winter Soldier (A tél katonája) után nagyon kíváncsi voltam hogy mi lesz a jövője Captain America / Steve Rogers (Chris Evans) régi cimborájának, Bucky Barnes / Bucky-nak (Sebastian Stan). A Civil War viszont igazából eléggé alacsony prioritással kezeli ezt a kérdést, és helyette a kezdő in medias res-t követően bedobja azt a tipikus szuperhősös kérdést, hogy mégis meddig tart a hatáskörük?, ki felügyeli őket? illetve hogy mit engedhetnek meg maguknak? És bár a kérdések tök klisék, azért mégis csak ott lebegtek a szemem előtt végig a film során, és azt kell hogy mondjam: szarnak az egészbe.

A dilemma a filmben az, hogy a szuperhősök vagy alárendelik amgukat az ENSZ működésének, vagy nem és börtönbe mennek.

A legnagyobb kamu hülyeség amitől agyvérzést kapok az az amikor egy szuperhőst börtönbe akarnak küldeni. Ez pont akkora faszság mint amikor a transformersek ellen bazmeg kirendelik a nemzeti gárdát. Meg érted, rárakja a bilincset a kibaszott Supermanre. Rárobbantották a teljes bíróságot és még a zselé se rohad le a Clark fejéről, mégis mit gondolnak ezek? Persze-persze a gesztus a lényeg, na de kérlek.

Ez a döntés szakítja ketté a szuperhős társadalmat, és ez az a pont, ahol igen radikális jellemfejlődések szemtanúi lehetünk, mert szerintem kicsit karakteridegen hogy a Vasember / Tony Stark (Robert Downey Jr.) a rend és bürokrácia, míg Amerika Kapitány az önbíráskodás és korlátlan hatalom mellett dönt. Tony fejlődése ebbe az irányba szerintem elvárható volt a korábbi részek tükrében, de Steve indoka, méghozzá hogy nem akar a politikusok játékszere lenni, gyenge érv ebben a játszmában.

Érdekes, azt az opciót, hogy jólvan akkor be lehet fejezni a szuperhősködést senki se dobja be a közösbe.

Attól persze, hogy nincs egyetértés még harag sincs, egészen az egyezmény ünnepélyes aláírásáig, amit egy merénylet meghiúsít (bár ettől még hatályba lép). A merénylettel Bucky-t gyanúsítják, akit Captain America sikeresen felkutat és a védelme alá vesz, ez viszont bűntény innentől, aminek megoldásával az ENSZ által megbízott Szuperhősök Szakszervezete kezel, és meg is érkeztünk a konfliktushoz; így fordítják egymás ellen a szuperhősöket.

A film a fenti, viszonylag komoly(nak szánt) téma után erős fordulatot vesz és elkezd terelgetni a nagy összecsapás felé. Ennek apropóján ráncigálják be az új karaktereket a filmbe, az Ant-Man / Scott Lang (Paul Rudd)-t és a Spidermant / Peter Parker (Tom Holland), illetve eddigre felbukkant Black Panther / T’Challa (Chadwick Boseman) is, aki az ENSZ elleni merénylet következtében személyes bosszúját akarja beteljesíteni.

Több kritikában is olvastam, hogy nem értették a kritikusok, hogy Spiderman miért Iron Man oldalára ált, és Ant-Man miért Captain America-hoz. Szerintem tök egyértelmű a válasz: az egyiket ez a csapat találta meg előbb, a másikat a másik. Minden más találgatás a film scope-ján kívül áll.

Az összecsapásig vezető úton bekapcsolják az eddig takarékon lángoló humor-kazánt, és bejönnek azok a jól ismert blockbusteres humor bombák, a két mondat közé beszőtt vicces, de igazából idétlen gag-ek, méghozzá tömbösítve.

És most álljunk meg, mert a nagy csata volt az a része a filmnek, ami szerintem az emberek véleménye szerint a film legjobb része volt, viszont szerintem a legkínosabb.

Csak hogy teljes legyen a kép-
Iron Man oldalán:
- War Machine / James “Rhodey” Rhodes (Don Cheadle)
- Black Widow / Natasha Romanoff (Scarlett Johansson)
- Black Panther
- Vision
- Spider-Man

Captain America részéről pedig:
- Bucky
- Falcon
- Hawkeye
- Scarlet Witch / Wanda Maximoff (Elizabeth Olsen)
- Ant-Man

Ebben a jelenetben a Kölni reptéren, ott a síkság közepén egymásnak szembe fut a szuperhősök két csapata, mint a Gyűrűk Urában, és dedósokhoz méltóan elkezdik egymást ütni. Nekem itt ledobta az agyam az ékszíjat. Ez volt az a pont ahol végérvényesen elromlott valami. Ez a jelenet annyira primitív és bugyuta volt. Maga a cselekmény is: ha nem engedelmeskedsz akkor szétütöm a pofád bazmeg. Diplomácia? Az ami Horvátországban van?

Ezek az emberek társak, kollégák, barátok és itt ütik egymást mint a hülyék. Egy marék ostoba drukker, nem több. Ugyan annyira értelmetlen volt mint az Avengersben, amikor megjelent egy új szuperhős akkor azt először össze kellett verni, így megy ez. Ez az egész csak farokméregetés, de akkor legalább azzal kardoznák, de nem, szétkúrják az egész környéket, összetörik a repülőket a helyett hogy megbeszélnék. És ismétlem, ezek az emberek barátok.

Azzal ne jöjjön nekem senki, hogy dehát volt a jelenet elején győzködés, vagy egyéb spoileres dolgok. Az nudli lófasz. Ezek az arcok nem látják be a tetteik következményét, se előtte se utána. A lényeg hogy ha hülye a másik akkor ütni kell a patkány fajtáját. Egyetlen film se volt képes túllépni ezen.

Az egész 1/A. vs 1/B. osztály a homokozóban bunyót megfejelték a már említett beszólásokkal, Spiderman szerintem eléggé túl is tolta a szerepét, nem lett szimpatikus. Valahogy aztán mégis csak el tudunk távolodni ettől a béna jelenettől, és megérkezünk a film harmadik részéhez, ahol kifejtik a kötelező csavart, ha nem lett volna nyilvánvaló.

Csavar feloldás 101: a legegyszerűbb csavart arról lehet felismerni, hogy feltűnően sokáig, nagyon fontosnak állítanak be legalább két olyan jelenetet a filmben, amiknek látszólag nincs közük a cselekményhez. Filmtől függ persze, de ha kiemeled a jeleneteket a film folyamából megkapod a csavar megoldását.

A mozi végén a Tony igen csak berág Bucky-ra, és ez a végtelenségig megérthető reakció tőle. De hogy Steve még így is Tony ellen van, és Bucky-val együtt péppé verik az Iron Man képét (ez a trailerben is benne van), az egyszerű garázdaság. Érted bazmeg, Vasember lesz mérges, és még Amerika Kapitánynak áll feljebb és ő hagyja helyben a másikat.

Ilyennek ismertem meg ezt a karaktert? Nem. Mi a fasz történt? ¯\_(ツ)_/¯.

A cselekmény tehát klisés, a konfliktuskezelés dedós, Amerika Kapitány bajtársiassága az ésszerűség határán túl vannak. És akkor még nem beszéltünk a mellékes dolgokról és a vizuálról.

Látvány

Uh-uh, milyen a CGI? Ezt kérdezi ma már mindenki mintha a hulladék Avatar-t kéne nézni. Na meg hogy jó volt-e a 3D. Tudtommal ezeket a filmeket úgy konvertálják (nameg a castban külön kiemelik a 3d conversion studio-t). Kezdjük az egyszerűbbel: a 3D az semmi. Ezt hagyjuk is ennyiben.

A CGI/vizuál ugyan az a szint, amit az Avengers óta hoznak, és ami már akkor műanyag volt. Mert az. Ezek a particle effektek semmit se fejlődtek 4 év alatt: a víz ugyan úgy túlságosan permet-szerű lesz, a design olyan mint anno a S.H.I.E.L.D-nél, pedig az már feloszlott. Nincs ezzel semmi baj egyébként, inkább úgy mondanám, hogy sose volt túl jó.

A harcok viszont jól néznek ki. Nagyon dinamikusak, és a legjobb hogy olyan faszán rángatják a kamerát, biztos nem azért hogy gyorsabbnak tettessék a látottakat.

Kommentárok

Bírtam hogy a cselekmények többsége Európában játszódik. A film gyakran ugrál nagy földrajzi távolságok közt, amit a körözött személyek le se szarnak. Az idővel a film egyáltalán nem foglalkozik: fogalmam sincs hogy hány napot ölel fel a történt, látszólag eljutni az USA-ból Németországba vagy Lagosba semeddig se tart.

A történet szempontjából lényegtelen, de megtudjuk, hogy meghal Amerika Kapitány volt szerelme, a S.H.I.E.L.D-es Peggy Carter (Hayley Atwell). A gyászbeszédet az unokája mondja, Sharon Carter / Agent 13 (Emily VanCamp), tehát ekkor derül ki Captain America számára, hogy az a helyes szőke CIA-s ügynök aki a szomszédja volt a The Winter Soldier-ben a Peggy rokona volt.

Természetesen a nagy csata előtt smárol Sharon és Steve. Közbe mutatja a kamera Bucyk-t és Falcon-t a kocsiban akik vigyorognak, és röhög az egész mozi. De ne menjünk el a ténylek mellett: ha nem sikerült befűzni a nagymamát jó lesz az unokája is.

sum()

Blockbusternek nagy colával és kukoricával tökéletesen megteszi, viszont én nagyon mást vártam, úgyhogy csalódtam.

5/10

2015. október 1., csütörtök

The Martian/Mentőexpedíció: vélemény

Eléggé frissek még az élményeim, hisz csak másfél óra telt el azóta, hogy véget ért a The Martian (Mentőexpedíció) vetítése, és röviden annyit tudok mondani, hogy kellemes film, de nem hiszem hogy túlságosan maradandó lenne. Az írás spoiler mentes!

Az eseményeket közvetlenül az Intersellar után veszi fel a film, ahol a hiperkockát létrehozó lények gondoskodtak róla, hogy Dr. Mann olyan párhuzamos dimenzióba kerüljön, ahol senki se neheztel rá amiért meghamisította a szenzorainak adatait, még Murph se, sőt, az állását is megtarthatta így továbbra is a NASA alkalmazottja, és még a narancssárga szkafanderje is megmaradt. Nem akármilyen kegyelet gyakorlásáról szól tehát a film, hogy adtak Dr. Mann-nek még egy lehetőséget, hogy Ő is hősként vonulhasson az emberiség történetébe.

Egyébként nem, semmi köze nincs egymásnak a két filmhez.

Az alaptörtént szerint egy 6 főből álló marsi tudományos expedíció söprögeti a port a bolygó kietlen pusztájában amikor hirtelen a semmiből lecsap a marsi évszázad legnagyobb homokból és szúrós kavicskákból összeállított dühöngő viharja. A csapat úgy dönt, hogy ez elég indok arra, hogy a milliárd dolláros expedíció 16. solján (a program felénél) elhagyják a bolygót. Igen ám, de amíg a támaszpontról a viharon át átsétálnának az indító álláshoz, egy leszakadó antenna elsodorja a főhősünket Mark Watney-t (Matt Damon), a biológust. Mivel az állomásozó rakétát majd’ elfújja a szél, ezért nem próbálják meg megkeresni a holttestét, hanem megindulnak az űr felé.

Igen ám, de ahogy a felkelő nap sugarai megvilágítják az összehordott dűnéket az egyik kupac alól a még épp hogy életben levő Mark tápászkodik fel, aki sikeresen eljut a tökéletes állapotban megmaradt támaszponthoz, ahol a saját kezével kihúzza magából az oldalába fúródott antenna darabkáját, meg még azt is ami testében maradt, és aztán össze is tűzőgépezi a sebet. Igen, ezt meg kellett mutatni.

A film a továbbiakban a magyar címéhez méltóan arról a mentőakcióról szól, amit Mark a túléléséért, és a NASA a hazajuttatásáért tesz.

Olyan szempontból kellemes volt a film, hogy a legnagyobb részében hitelesnek tűnt az amit láttam. Ott volt a Bálna, a Müpa, Rákóczi-híd, és még a Csepepeli HÉV is bekacsintott egy snitt erejéig. Az egész film alaphangulata inkább humoros, de a megfelelő pillanatokban hirtelen drámai lesz.

Úgyhogy komolyra fordítva a szót, abszolút briliáns ötletekkel állt elő Mark az ottléte alatt és a NASA is miután sikerült kapcsolatot létesíteniük egymással. Hogy is bírálhatnám ezt, elvégre én csak egy kurva macska vagyok, nem egy kibaszott tudós, de a film vége felé szerintem kicsit kezdett bűzleni a történet, mint ahogy Mark is aki másfél éve nem fürdött (Apró megjegyzés: a filmben másfél évet említ, pedig amikor nem kertészkedik vagy kajázik, akkor épp kifordul a zuhanyzóból).

A probléma az volt, hogy ahogy a film nagy részén mindent számításokkal és tudománnyal alá tudtak valahogy támasztani, úgy a végére már elég volt a jó öreg akaraterő hogy ne haljon meg senki. És akkor ahogy bambultam magam elé a metrón bevillant, hogy láttam már ezt, a Gravityben, és nagyon szomorú lettem.

Összességében ez mégsem egy rossz film, mert nem hülye mint a segg.

7/10

2015. március 27., péntek

Eurovízió 2015



Mindenkinek nyílvánvaló, de szeretném hivatalossá tenni, szóval jöjjön az én coming out-om: követem az Eurovíziót. Nem azért mert az amúgy is cafrangos zenei ízlésem mellett amúgy a mainstream kommersz langyos X-Faktoros óbégatós béna popot is szeretem, vagy mert hogy komolyan fel tud izgatni egy ilyen verseny, hanem egyszerűen érdekel az eredmény, az, hogy hogyan képesek relációs jelet tenni minden évben az azonos sablonok alapján körberajzolt és kivágott, teljesen a hétköznapiság függvényének kibaszott vízszintes vonalába simuló értéktelen szarjai közé.

Tehát végighallgattam-néztem az idei indulókat. Leginkább a görögök indulásán lepődtem meg. A csőd szélén áll az ország, de van kedvük még dalolászni. De az még bocsánatos bűn. Meg a daluk is, de csak azért, mert a szokásos, a leggyakoribb stílust választották: natúr ének.

És akkor most álljunk meg egy pillanatra. Én nem szeretem az éneket a zenében. Ilyen vagyok, ez van. De hogy bazdmeg végig kell ugatni minden nótát, ez kibírhatatlan. Most akkor Eurovision Song Contest vagy Eurovision Sing Contest? Rendbe van, tudom magamról hogy ilyen vagyok, ezért kiemelten figyelem hogy mi szól a háttérben, de sajnos semmi értékelhető, vakargatják a gitár oldalát, vagy csak simán ilyen ambient szól a háttérben, mint amit a liftben adnak, de dallam az 0. Tehát semmi amivel bármelyik számból akármi is megmaradhatna. Jaj persze, hát mert a szövegben van a lényeg. Csak ismételni tudom magam, song

Azt hiszem a legégőbb az volt, hogy a magyar indulót arról ismertem fel, hogy feltűnt, hogy olyan a klip mint ha a Bazilika előtt készült volna (mert ott is). A Dal-t egyáltalán nem követem, onnan csak a végeredmény érdekel, és az bizony elég gyengére sikeredett. Ha csak nem hackelik bele a bemutatkozó videóba hogy az énekes csajszi a híres-hírhedt Parfüm c. zene előadója, és klipjének szereplője, akkor a videó kb 7.5 millió nézőjéből a külföldiek, akik gyakorolnák is a szavazási jogukat biztos hogy rommá szarják majd hogy kit delegáltunk, de ha valahogy mégis belekerül, akkor talán lesz olyan valaki, aki csak azért fog rá szavazni, mert talán emlékszik arra, hogy egyszer volt egy tűrhető klipje ennek a lánynak, és nincs ennél jobb indoka arra hogy másnak küldje az SMS-t.

Teljesen biztos vagyok benne, hogy az előadók sokkal jobban élvezik a saját zenéjüket mint azok akik hallgatni kénytelenek.

És mint ahogy az utóbbi években egyre radikálisabban, idén is lesz olyan fellépő, aki valamilyen kártyát akar kijátszani. A kártyák alapja nem botránkoztat meg, de most komolyan, volt tavaly jobb szám a Rise Like a Phoenix-nél (lásd: Eurovízió 2014 alja) és idén is lesz jobb a F– na jó, idén ez egyáltalán nem biztos, hiszen a Down-szindrómás Finn banda üdítően jól hat az elmúlt évek legunalmasabb mezőnyében.

Ami idén nem lesz:

  • Hatásvadász csöcsök

Ami idén lesz:

  • Idétlen rángatózás
  • Furcsa fülek
  • Szöveg amit Európában egy nemzet kivételével nem ért senki
  • Áll a nő a mikrofonnal és ordít like there’s no tomorrow
  • Áll a faszi és széles vigyorral mondja

Sacc:

Nem véletlenül szajkózom hogy dögunalmas a mezőny, nagyon nehezen találtam olyan zenét amit saját erőmből képes voltam egynél többször meghallgatni. TOP2-t tudok csak írni:
-slp

2014. november 7., péntek

Interstellar / Csillagok között: vélemény

Bár ez a 3. filmes bejegyzésem, de ettől még nem változtam mozibloggá, meg nem is szeretnék, de azért leírnám a kritikámat véleményemet így az Intersellar megnézése után 6 órával (+az a pár óra amíg ezt a postot írtam). 

Figyelem: spoileres írás!

Én nagyon szeretem a sci-fi-t, és a drámákat, és még mielőtt beültünk Gergő barátommal a 11:20-as IMAX-es vetítésre, még mondtam is neki, hogy azt hallottam, hogy nagyon családi, és hogy remélem hogy nem fog ömleni belőle a könny, meg a giccs, meg a nagy monológok, mert akkor ez egy szar film lesz, és az a helyzet, hogy a film végére igazából elég jól megteltek a könnyes-vödrök, de mégis kúrva jó film volt, számomra az utóbbi évek egyik legjobbja, a hibáival együtt is. 
Leírom a biztonság kedvéért, hogy sokkal jobb a Gravity-nél (mostantól minden űrben játszódó filmet ehhez fogok hasonlítani).
Az alapszituáció maga nem korszakalkotó: valamiért nem lesz többé alkalmas a Föld az életre, ezért keresni kéne egy másik helyet a célra. Az nem derül ki, hogy melyik évben üt be a biológiai katasztrófa (penész, ami felzabálja a búzát, majd -mint kiderül- később a kukoricát is), és talán annyira ez nem is fontos, mivel nem ez az egyetlen tér-idő amiben a film operál. Amúgy ha csak a film elején elcsípett drónt vesszük akkor akár ma is játszódhatna, de ha a későbbi robotokat, akkor bőven a jövőben, talán 2050 körül (ha 2050-ben tényleg lesznek ilyen robotok akkor megtapsolom magamat. Emlékeztessetek akkor!).

A mérnökből földművesbe igazolt főszereplő, Cooper (Matthew McConaughey), átlagos hétköznapokat él, jó mérnökhöz híven a kukoricaföldet robotokkal felpimpelt traktorokkal műveli. A fia, Tom, avagy: alig-találom-a-castban-annyira-elhanyagolt Tom (fiatal: Timothée Chalamet, felnőtt: Casey Affleck) apja nyomán gazdának készül, részben az iskolai rendszer miatt (aki nem tudós az megy földet művelni. Hiába, tűzoltó nemzet vagyunk). A lánya, Murph (fiatal: Mackenzie Foy, felnőtt: Jessica Chastain, idős: Ellen Burstyn) egy kíváncsi kiscsaj, aki állandóan a szobájában lakozó szellemről magyaráz, amivel apja nem törődik, mivel szellemek nincsenek.
Egyik nap aztán egy homokvihar után, amikor Cooper szeme láttára a házba beömlő por szabályos sorokba rendeződve gyűlik össze a földön leül a főszereplőnk egy kicsit gondolkozni, és rájön, hogy a sorokat bináris kódként lehet dekódolni, amik egy koordinátát adnak ki. Cooper elhatározza, hogy elmegy és megnézi hogy mi van a koordinátákon, ahova nem akarja magával vinni Murph-öt, de ő beszökik az autóba, és mégis csak részesévé válik a kalandnak.

Most tekintsünk el attól, hogy szerintem túl kevés sor volt ahhoz hogy azon 2 koordinátát lehessen tárolni. Mondjuk hogy 2db float-ot használt Cooper, akkor az minimum 64bit. Hogy nem volt 64 sor a földön, az fix. Ha BCD-vel kódolta, akkor az számjegyenként 4 bit, és legalább 3 tizedesjegy pontosság kéne, hogy úgy kb-ra tudjunk egy pozíciót. Ha nincs szerencsénk, akkor az egészrész is 3 jegyből áll, na meg az előjel (olyat nem is tud a bcd szerintem). A lényeg hogy BCD-ben is vagy 48 bit kéne.
Térjünk a tárgyra. Ez a film nagyon hosszú. De nem olyan mikor-a-faszomba-lesz-már-vége hosszú, hanem olyan dejó-hogy-ilyen-hosszú-AH hosszú. Ezért nem is írom végig az összes mozzanatot, egyszerűen túl sokat kéne gépelni ahhoz, hogy a 169 perces játékidőt teljes cselekményét ismertessem. És akkor még nem véleményeztem semmit.

Az nem hatott meg, hogy szeretlek kicsim, de most el kell mennem megmenteni a világot. Az idő volt a durva, a relativitás nyers valósága. Könnyen beszél a Discovery Science meg a NatGeo hogy az eseményhorizont közelében az időt máshogy éljük meg, de amikor lemegy Cooper és Amelia (Anne Hathaway) az első bolygó felszínére, ami közel van a fekete lyukhoz, és ezért a közelében eltöltött 1 óra alatt a földön 7 év telik el, és visszaérnek, és kinyílik a zsilip ajtaja, és látják hogy Romilly (David Gyasi) 23 évet öregedett, na akkor érzed, hogy baszki, ez a Mézga-családban nem volt ilyen átkozott szomorú. És ahogy utána leül Cooper és megnézi, hogy milyen videóüzeneteket kapott a földön hagyott családjától. A legkeményebb része az egész filmnek, és rögtön itt van, úgy kb a felénél.
Viszont van itt egy bökkenő: a film köztudottan igyekezett tudományosan hiteles lenni, de a bolygók lecsekkolását teljesen manuálisan végzik. Egyszerűen leszállnak a felszínére, és megnézik hogy jó-e ott az élés. Úgy néz ki hogy a nem túl távoli jövőben egyszerűbb lett leszállni egy bolygó felszínére, mint ledobni rá egy olyan szondát, amin kamera is van, meg hőmérő, meg ilyen hülyeségek.

Mert komolyan: mégis hogy gondolták, hogy rögtön elsőnek szálljunk le egy olyan bolygóra (Miller), ami egy fekete lyuk közelében van, aminek a gravitációja több emelet magas ár-apály jelenségeket idéz elő, és akkor még az órám is szarul jár rajta.
Ez után pedig szálljunk le egy olyan bolygóra (Mann) , amin a felhők is meg vannak fagyva, és ammóniával telített a levegő. De most tök komolyan, ma már egy bolygó színéről meg tudják már mondani, hogy milyen gázokból áll a légköre. De oké, aláírom: ezen a jeges bolygón, a kretén Dr. Mann (Matt Damon) meghamisította a szondák mérési adatait.
Persze utólag könnyű okosnak lenni, de mindezek tükrében ugyan annyira jó érv lett volna csak azért leszállni a 3. bolygóra (Edmunds) -ahova Amelia szerelmét küldték az egyik korábbi misszióban-, mert a szeretet az egy olyan dolog, ami tér-időn átível.
A másik dolog ami zavart, hogy Tomot mennyire elhanyagolták. Teljesen, 0 szerepet kapott. Pedig mégis csak Cooper egyetlen fia volt. Még azt se tudjuk meg a film végére hogy életben van-e.
Ezeken kívül egy probléma volt még, a film végénél, de amúgy minden kiváló volt. Az űr egyszerűen fantasztikusan nézett ki. A feketelyuk, a féregjárat, az űrhajók, a belső terek, minden.
Konkrét dallamra nem emlékszem a zenéből, de aláfestésnek az orgona igazán epikussá tette a jeleneteket.
Egy kis humort is sikerült a történetbe csempészni amik a robotoktól jöttek (rögtön a felszállásnál, a semmiből odabasztak egy olyan beszólást, csak pislogtam).

A film közepe kicsit nyújtott volt, a vége meg egy kicsit kapkodós. Hogy teljesen megértsem a filmet mindenképp beülök még egyszer moziba, mert nem egyszerű dekódolni, hogy hol vagyunk és épp mi történik.
A film legelején, a szellemes történet nagyon gagyi volt. Aztán hogy csak úgy semmiből megjelent a féregjárat. Aztán hogy az utazás közben Amelia kezett fogott egy valamivel. Pakolgattam szépen a stackembe ezeket a dolgokat, de nem hagyott cserben a film, mert a végén magyarázatot kaptunk mindenre, és keretes lett a film, amit én nagyon szeretek.

Amikor Cooper katapultál visszafelé a féregjáratban, egy hiperkockába kerül, egy olyan helyre, ahol az idő egy megfogható valami. Én szerintem nem magában az időben ugrál előre-hátra, hanem a végtelen számú párhuzamos univerzum között tud lapozgatni, és az egyes univerzumokra erőt tud kifejteni. Ekkor eszmél rá Cooper hogy a féregjáratot nem valakik, hanem mi, emberek (ó milyen klisé) teremtettük. Ez mindent megmagyaráz, de itt hirtelen nagyon kuszává válhatnak a dolgok, mert hirtelen a film is egyszerre több időben fut (ahogy írtam a post elején is).
Szerintem a film eleji időben, amikor felfedezik a féregjáratot, a járatot az emberiség hozta létre a nagyon távoli jövőben, ismeretlen technológiával. Amikor Cooper bekerül a hiperkockába már eltelt az a 23 év, amit az első bolygón töltöttek, plusz az, amit akkor szedett össze, amikor visszaúton közel voltak az eseményhorizonthoz. Cooper tehát ott lebeg a dimenziók között, pont annál, amelyiknél elbúcsúzik Murph-től. (Ha jól emlékszem itt van egy kis gebasz, mert ekkor dobálja le Cooper a könyveket, viszont a film elején még a búcsúzás előtt mondja Murph hogy azt üzente a szellem, hogy stay.)

Cooper átlapoz ahhoz a dimenzióhoz amelyikben Murph visszamegy a szobájába, immár felnőttként, nem mellékesen mint a NASA egyik tudósa, aki szintén a költözésen dolgozik, és lemorzézza neki amit TARS (az egyik robot) a szingularitásról megtudott. Ezután az emberek a nagyon távoli jövőben megszüntetik a hiperkockát, Coopert meg csak úgy kidobják a Szaturnusz mellett, mintha csak valami szaros buszmegálló lenne (kiveti magából a féregjárat egészen pontosan). A lényeg hogy bár a kockában Cooper a 23 évvel idősebb Murph-höz beszél, mire kikerül belőle már összeadódott minden, ezért mondják Coopernek a kórházban hogy 140 éves, és ezért tök öreg Murph is.
Itt a Szaturnusznál, egy mesterséges telepen várja az emberiség megmaradt része a ... mit? És itt az utolsó probléma: Murph ott +23 évesen megtudott mindent amire szüksége volt a képlet befejezéséhez (nem emlékszem mire kellett a képlet pontosan). Elkészültek egy nagy csővel, amiben élnek az emberek, és várnak a ... mire? Ott ácsorognak a fekete lyuk mellett, eltelt Murhp megoldása óta vagy 50 év, és nem ment át senki a lyukon, és senki se folytatta tovább a missziót? Nem fért bele a morze kódba hogy "Amelia elment a 3. bolygóra, csekkoljátok le kkthxbie"?
Szerencsétlen Cooper, ott fekszik az ágyon, mindenki akit szeretett megöregedett vagy meghalt, úgy fekszik ott mint Amerika Kapitány miután kiolvasztották, és neki kell 1 nappal később >elcsórnia egy űrhajtó< amivel Ő maga bemászik a féregjáratba, és elmegy megkeresni egyedül Amelia-t?
Aki teljesen egyedül él évek óta azon a bolygón, ahová a szerelmét küldték, és az egyik utolsó jelent az, hogy mutatják, hogy eltemette. Right in the feels.

Összességében ez egy nagyon hosszú, nagyon jó film. Biztos hogy nem tetszik mindenkinek. A drámai részét könnyű megfogni, de a hiperkockában, amikor magyarázatokat kapunk, nehéz minden szálat fejben tartani. Lehet hogy én se értettem meg rendesen, de kell lennie egy olyan dimenziónak, ahol igen.

9/10

2014. augusztus 8., péntek

Várakozás a (távolsági) buszra

Réges-régóta szerettem volna már leírni, hogy nekem/nekünk vidékieknek, mégis mennyire körülményes eljutnunk a szeretett kis fővárosunkba.

A probléma

A busz
Ezen a képen jól megfigyelhető a probléma maga: a busz, amin 49 hely van, és a mennyisége, ami 1 db.
Még jó, hogy minden órában elindul egy ilyen csoda, így elméletileg 833 embert el lehet szállítani mondjuk Kalocsáról Budapestre.
Attól most eltekintünk, hogy az első járat 4:55-kor indul, és az utolsó szerencsére eléggé későn, 18:35-kor; meg azzal se, hogy 2:20 perc a menetidő, kivétel az első körnél, ami 2:50, meg 7:35-kor, ami 2:00. Ezeket a 2:20 perceket ki lehet bírni pisilés nélkül, igaz, hozzá kell még számolni azt az időt amit a várakozással tölt az ember a megállóban, ami ha jó helyet ülőhelyet is szeretnél, akkor úgy 30 perc.

A várakozás

Ezeknek a szuper sebességű járgányoknak a nagy részét még nem tudta utol érni a helyfoglalás intézménye, de ha mégis egy áldozatul esett példányra sikerül nagy szerencsétlenségedül felszállnod, és talán még egy szám is rá van nyomtatva a jegyedre, akkor se fogsz a helyedre ülni, mert azt már rég befoglalta egy néni, jobb esetben. Ha meg olyan putri helyen laksz ahol csak 1 táblából áll a kapcsolat a külvilággal, akkor csak egy blokkot kapsz, aztán menjél Isten hírével.

Budapest felé

Normális esetben sorban illene állnia az utazóknak, de a buszozás minden, csak nem normális, úgyhogy itt az emberek egy nagy bolyban vannak. Az absztraktabbaknak: úgy néz ki az egész, mint ha épp valami születő csillag körül keringő gáz lenne a várakozók tömege, aminek középpontja a busz bejáratának várható pozíciója, ha majd megérkezik.

Nagyon korán általában az öregek érkeznek, közölük az öreg vagyok kártyát kijátszó egyedek rendszerint leülnek, a tisztességesen versenyzők állva maradnak, és kijelölik a boly tömegközéppontját, a már említett pozícióban. Ezek után jönnek az arcok a gurulós bőrönddel, amitől szimplán agyfaszt kapok, majd végül azok, akik átszállnának. Ők kerülnek a boly legkülső rétegére (vagy azok akik kiálltak).

Akkor most nézzük meg hogy hogy is néz ez ki:


Ó igen, mindig van egy-egy keskeny sáv, ami megpróbál beékelődni a bejárathoz. Általában úgy tüntetik fel magukat, mint akik csak úgy besodródtak az árral, és mindig nagyon sajnálják, de akkor most felszállnának előtted, ha már úgyis olyan lovag vagy. Ők mellékesen vagy késők, vagy valamilyen kártyát használnak ki.

A legnagyobb hiba: csomag

A legrosszabb dolog ami odalent történhet az, ha csomaggal szeretnél felszállni. Mondjuk az egész ott kezdődik, hogy minek a csomag? Értem én hogy anya főztje, de mossad már ki a szennyest, meg tanulj már meg főzni.

A csomagos állapot a busznál egyfajta fogyatékosságnak számít, amit a busz népe mélyen elítél és megvet. Ha csomagod van, akkor ki kell állnod a sorból, hogy bepakolhassad, és a boly szépen visszaveszi felszabadult helyed, mert az az övé, és mehetsz a külső rétegre. Jó, ha kísérnek, akkor még szerencséd is lehet, és apu berakja helyetted a csomagod.

Felszállunk, helyet foglalunk

Felbattyogsz a lépcsőn, megvárod amíg kiállítják a számlát az előtted levőnek, mert hát mi a faszért ne kért volna a szerencsétlen. Természetesen valamilyen külföldi neve van, véletlenül se Kő Pál, vagy a cég neve a biztonság kedvéért tartalmazza a teljes magyar ABC betűit, meg akkor már jófejségből apróval fizet, hogy legyen váltója a sofőrnek. Rendbe, megérkeztél, és ez a látvány fogad:



Az utazóközönség
Felülről:

Amikor felszállsz, a piros helyek száz hogy el vannak már foglalva. Ezek vagy azok a helyek ahonnan a sofőrt el lehet érni, vagy ahol nem ül senki se előtted, és lábak!4
A halványabb helyeken elég valószínű hogy ül már valaki. Ezek a folyosóhoz közelebbi helyek, mert a táskák szeretnek kifelé bambulni az ablakon (leghalványabb piros), a tulajdonos meg úgyis látta már az 51-es út összes apró kis csodáját, így szívesen nézi 2 >2 órán keresztül az előtte ülő támláját.
Akik elég okosnak hiszik magukat, azok leülnek a menet irány szerinti jobb oldalra, mivel ott árnyék van, és röhögnek a markukban azokon akik a napos oldalra kényszerülnek. Akik tényleg gondolkoznak, azok meg tudják, hogy: 
  • délelőtt van még 
  • a busz dél felé néz 
  • észak felé fogunk haladni 
Úgyhogy érdemes addig az 1 kanyar erejéig süttetni magunkat. Micsoda life hack.

Miért foglalt minden?

Lehet valakinek új, de Kalocsa közel sem a világ középpontja. Ugyan úgy egy n+1-ik kis település amin szerintem csak azért áll meg a busz, mert nem éri meg kikerülni. Kalocsáig bezárólag a következő településeken áll meg a busz*:
  1. Baja (innen indul) 
  2. Érsekcsanád 
  3. Sükösd 
  4. Dusnok 
  5. Fajsz 
  6. Bátya 
Ezeken a településeken összesen kb 49,5 ezren laknak. Ekkora populációból gond nélkül összejön óránként 49 utas. Várhatná az ember hogy egy részük leszáll, mert nem végig utazik, de általában az utolsó ilyen hely ahol még leszáll valaki az Kalocsa (vagy Dunapataj, következő település). A lényeg: amit látsz, az már végig úgy is marad.

*A gyors járat, ami kevesebb helyen áll meg, mégis ugyan annyi idő alatt ér fel Budapestre mint a többi, nem áll meg ilyen sok helyen, de Baja népessége akkor is 36 ezer.

Hétvége

A vasárnapot sok családnál naptárjában nem pirossal írják, hanem a lehető legsötétebb, legvastagabb feketével, amikor is a gyerkőcök kireppennek a családi fészekből újabb 5 hosszú napra.
A diákok nagy többsége, ha menni kell, mindig ezt az egyszerű szabályt alkalmazza:
El minél később, haza minél előbb
Pontosan ezért van, hogy úgy 4 óra környékén konkrétan az egész település beáll várakozni a buszra, és ez az utolsó járatig ki is tart.

Most pár nap nyugi következik a buszok életében. Hétfőn reggel még pár diák felbukkanhat, akiknek vagy nincs órájuk reggel, vagy csak nem mennek be (pl.: én), így kikerülve a vasárnapi csúcsot. De aztán jön a csütörtök, sőt, a péntek...

Hazafelé

XXI. századi kínzás. A gyötrelem hetilapja. Hazajutni a hétvégére!

A Népligetben rendes jegyet lehet vásárolni, és erre mindig rá van nyomtatva az ülésünk száma is. De az csak egy dolog.
Várakozni ugyan abban a rendszerben kell, ahogy lent a vidéken. Annyiban más a szituáció, hogy a busz üresen indul, de hát ez amúgy is tök mindegy, hisz biztos a helyem, oda van nyomtatva a jegyre!
Begördül a busz, minden váll megfeszül, a boly összezár, a vezető elmegy pár percre. Ha mentél már ezzel a sofőrrel nem lepődsz meg, de ha még nem, akkor ezekre számíthatsz:
  1. A sofőr kinyomtatott utaslistával jön vissza, minden csomagot személyesen rak be és lematricáz, csak az előre váltott jegyeseket engedi fel és megmondja hogy pontosan hova kell majd leülnie. Ha valaki olyan jön akinek nincs jegye, akkor először körbekérdezi hogy van-e még valakinél jegy. 
  2. A sofőr pakolja be a csomagokat, de nem matricáz. Előre veszi a jegyeseket, de rájuk bízza hogy a helyükre ülnek-e. Ha valaki olyan jön akinek nincs jegye, az már vásárolhat is, és leülhet arra a helyre, amire te előre megváltottad a jegyedet mondjuk már az előző nap. Állóhelyre is ad jegyet. 
  3. A sofőr beszáll, és jöhet mindenki ahogy akar. Állóhelyek itt is játszanak. 
Az 1. a legritkább, de a legigazságosabb. Minden hely le van osztva, mindenki leülhet, ha nincs több hely akkor bezár a bazár.
A 2. a leggyakoribb. A boly egész jól izolálja a jegy nélkülieket, de ettől még egy dolog fix: az első pár felszállóban egyből lesz valaki, akinek nincs jegye, ééés már fel is dughatom a foglalásomat. Az első pár felszálló még lehet hogy leül oda, ahova a jegye szól, de onnantól h egy valaki elbaszta már borul az egész mint a dominó, kivétel ha valaki erőlködik, amit úgyis veled fognak.
A 3. nem jár csak úgy magában. Sugárban jön ilyenkor a fos. Nem elég hogy le se szarják hogy te így vetted a fáradtságot jegyet vettél, hogy legyen helyed, megfejelik az egészet egy nagy lófasz busszal, ahol több hely van a fejednek mint a lábadnak, úgyhogy egyből fejen állva foglalj helyet kérlek, mert most megint meg fogod bánni, hogy a busszal akartál utazni. Természetesen ilyenkor az ékeken fokozott számú patkány száll fel a fedélzetre, önelégült képet vágva, hogy végre sikerült valami teljesítményt felmutatniuk az életükben, de néha olyan is van, hogy hátrafordulnak és odaröhögnek a haveroknak hogy XD

PROTIP

Amikor a tök üres buszra szállsz fel, és nem számít a hely, akkor ülj le minél előbb. Ábra:



Úgy vettem észre, hogy mindenki tökig hátra bambul, és az első pár sor teljesen homályba vész. Úgyhogy jobb egyből leülni oda, és nem feltűnni a később felszállóknak. Ha valaki hátraballagott, és rájött h nincs hely, úgyse jön már előre hozzád (kivétel ha ő a legutolsó!).

Mentesítő járat

A mentesítő járatnak igazából egy jó dolognak kéne lennie. Ha odaáll 2 busznyi ember 1 buszhoz, és a tömeg fele Kalocsára menne, akkor jön egy mentesítő járat, és felszáll mindenki Kalocsáig. Igen ám, de ez nem tömeg mentesítő járat, hanem életkedv mentesítő járat, mert ez szinte mindig egy 3. típusú utazás lesz.
A legszebb az egészben az, hogy a mentesítő járatot akkor jelentik be, amikor a boly rétegei már elkülönültek egymástól, viszont a mentesítő járat más helyről indul, és ilyenkor kibaszottul az elsőkből lesznek az utolsók. Lásd ábra:
A legkülső rétegeken általában már azok vannak, akiknek nincs jegyük, mivel belülre furakodott már mindenki akinél van, vagy csak simán késve érkeztek. Minél beljebb vagyunk, annál kevésbé mozgékonyak a rétegek. Tehát amikor megjelenik a mentesítő busz, akkor először a beékelődők és a késők azonnal elsőkké válnak, és azok akik már majdnem felszálltak a legszarabb rétegre kerülnek. Mivel mentesítő járat leszarja a jegyedet, ezért szépen be is foglalják azok az összes helyet akik meg se próbáltak korábban jegyet váltani, baszhatod a szorgalmadat.

Tanulság

Utálom azt ami a várakozáskor megy. A feljutás kibaszott küzdelem, egy kúrva vicc.

-slp

2014. május 5., hétfő

Eurovízió 2014


Az ismerőseim nagy részét hidegen hagyja a fesztivál, a többiek meg kifejezetten utálják az egészet. Én kivételesen egy pár éve folyamatosan követem hogy melyik ország milyen nótát delegál a versenyre, így mire eljön az event már pontosan tudom hogy melyik szám mennyire tré, de azért végig ülöm azt a 3 éjszakát, mert hát az mégis csak élő műsor.

Amúgy nekünk magyaroknak nem igazán akar összejönni a nagy nyerés. Bírtam, amikor nagy reményekkel kiküldték 2011-ben a Wolf Kati - Szerelem miért múlsz c. számot, és miután elhozta az előkelő 22. helyezést (de akkor már ne feledkezzünk el a 2012-es Compact Disco - Sound of our Hearts-ról (#24) ), akkor megint jött, hogy minket mindenki utál Európában, meg a politika, és a körbeszavazás, meg a többi faszság. Valószínűleg ez amúgy játszik egy kicsit, de nem ennyire. Üldözési mániába kezd átmenni ez az egész; egyszerűen nem hiszem el, hogy vannak olyanok, akik tényleg azt hiszik, hogy a szavazó országok polgárai és a zsűri direkt arra figyel, több mint 50 éve, hogy a magyaroknak adjunk már kevés pontot srácok, mert tudjátok, utáljuk őket.
Szerintem az az igazság, hogy egyszerűen az indulók többsége olyan hulladék klisé szar zenéket küld ki, hogy jobb híján valamilyen más alapon (közös gyökerek, szomszédság, ... ) küldik egymásnak a pontokat, de szigorúan nem azért, mert tényleg értékelhető muzsikát tett le a másik az asztalra. Meg mellékesen, nekem se tetszettek az induló számaink.

Na de aztán jött 2013-ban a ByeAlex - Kedvesem, és megnyerte A Dal-t. És jött a nagy csodálkozás, hogy hát ez nem is ének, meg ez egy szar. Komolyan, mindenki ócsárolta. Aztán elhozta a 10. helyezést és egycsapásra mindenki szeretni kezdte az Alexet. Nevetséges. Szerintem ez egy jó példa volt arra, hogy az ami a magyaroknak tetszik, az nem biztos hogy a ránk szavazó országok népének is (és itt most fordítva: ami nekünk nem tetszett, az másoknak igen). Ha esetleg úgy jött volna le, akkor leírnám: nekem bejött a zene az elejétől fogva, örültem a sikerének.
Amúgy például hasonló jelenség az is, amikor ugyan annak a filmnek imdb-n és port.hu-n teljesen eltérő a pontozása.

Rendben, miután kiadtam a gondolataimat, kanyarodjunk kicsit rá az idei indulókra. Nem szándékozom végig kommentolni a mezőnyt hanem inkább leírom hogy idén milyen klisékkel találkozunk majd. Lesz rengeteg elejétől-végéig folyamatosan magyaráző nő és férfi, dubstep wanabe betétű számok, gitáros tábortüzes hippis, operaénekes, seggrázós, népviseletes-hatásvadászos csajok, és persze oldschool, party, duett, rock és egy meleg előadó is, nagy szakállal. Te jó ég, mi_a_lofaszt_nezek.flv
Nameg a mienk, a Kállay-Saunders - Running. Őszintén megmondom, nem vagyok elfogult, de a 36 indulóból nekem ez jött be a legjobban, a dnb háttér miatt. Nem vennék rá mérget hogy elhozná az első helyet, de azért remélem hogy a top 10 meglesz idén is.

Jóslatokat eddig nem hallottam, de a wikin azt írják, hogy az Örményország, az Egyesült Királyság és Svédország a legesélyesebb. A három közül talán a Svéd többé-kevésbé emészthető nekem, de nem tudom elképzelni hogy olyan sokat játszanák majd a jövőben, hasonlóan a tavalyi győzteshez, Emmelie De Forest - Only Teardrops, amit szintén nem hallottam azóta hogy lement a döntő, ellenben a Lena - Satellite-al, amit azért néha el szoktam kapni. Amúgy úgy emlékeztem, hogy tavaly előre megjósoltam az eredményt twitteren. Hát, csak egy felsorolást adtam.

Na sebaj, ennyi jutott mára
-slp

2014. február 9., vasárnap

The Lego Movie / A Lego kaland: vélemény

Épp az előbb értem haza egy egy "6 éven aluliak számára nem ajánlott" besorolású filmről, a The Lego Movie (A Lego kaland)-ről.

A termet szörcsögés, csámcsogás és idétlen nevetések töltötték ki, de nincs mit tenni, a premier hétvégéjén ültem be egy elsősorban kisgyerekeknek szánt filmre, de ez utóbbi miatt nem érdemes szerintem elzárkózni a megtekintésétől, mert nagyon poénos, sok utalással más filmekre.

Mint ahogy a Gravitáció-s írásomnál is kiemeltem, távol áll tőlem hogy kritikusnak nevezzem magam, ahhoz nem vagyok elég képzett, szóval csak a véleményemet osztanám meg, elvégre ez egy szabad ország!
A többit csak óvatosan olvasd, mert a cselekmény pár részlete kiderül!
Nekem a látvány nagyon bejött: az nem nagy újság hogy, természetesen minden Lego építőelemekből készült, viszont egyből nem tudtam rávágni hogy ez most valódi vagy számítógéppel előállított környezet. Ezt az érzést még fokozta, hogy a különböző mozgások (tárgyak, figurák, végtagok) nem voltak átkozottul folyamatosak (mint általában a CGI filmeknél), hanem jól láthatóan szaggattak. Tehát arra gondoltam, hogy lehet hogy a filmet stop-motion technikával vették fel, ami bizony szép kis teljesítmény lenne.

A gyanúm hamar eloszlott, egyfelől mert különösen részletesek de egyszerre mégis tökéletesek a figurák amikor közelről mutatja őket a kamera (rengeteg kicsi karc a fejükön, nagyon apró szemcsék a hajonT, de például a festett részeknek (szem, száj) tökéletes kontúrjuk van), másfelől mert a film élőszereplős részeinél mutatott bábúk közeli felvételeinél gyengébb minőséget látunk. Meg arról nem is beszélve hogy megnéztem a werkfilmet.
Azon is meglepődtem, hogy miután a főszereplő (Emmet Brickowski) megjárta a "valódi" világot, a film további részein látható a hasán egy nagy ujjlenyomat, ahol a kissrác megfogta.

Több különböző világban járnak a történet során a szereplők, mindegyik nagyon részletesen kidolgozott, viszont az események szinte végig nagyon pörögnek, úgyhogy nincs sok idő a bámészkodásra, tehát a környezet teljes feltérképezése miatt valószínű hogy még egyszer legalább megnézem valamikor.
Ami a történetet illeti, azt már láttuk. Ettől nem rossz a film, de nincs nagy meglepetés: az átlagos srác, akiből hirtelen kiválasztott lesz; a főgonosz aki az egész világot uralni akarja; a lány aki az elején utál de a végén a barátnőd lesz; a szereplők akik hisznek benned és akik nem; a happy end ami nem csak rosszaknak is happy nem csak a jóknak.

Nagyon jó, hogy útközben kitalált- és valódi személyekkel is találkoznak hőseink, természetesen a Lego változataikkal, mint DC Comics hősök (Batman, Superman, Green Lantern, Wonder Woman), Az első űrhajós, Dumbledore, Abraham Lincoln, vagy Michelangelo a szobrász/festő és Michelangelo a tini nindzsa.
A történetnek amúgy szerintem egy kis társadalomkritikai áthallása is akar lenni, ugyanis az alapkonfliktus az, hogy a városban, ahol a történet kezdődik, mindenki előírások, tervrajzok szerint éli az életét, nincsenek saját gondolataik a lakóknak, egyetlen személy gyakorol teljes uralmat, akit mellékesen President Business-nek hívnak. A film mondanivalója ezek után szerintem az, hogy legyünk egyediek, maradjunk kreatívak.

A történet a film végéhez közeledve kezd kapkodós lenni. A főszereplők kitalálják hogy hogyan hiúsítják meg a gonosz tervét, és az ötleteléseikkel együtt a cselekmény is halad. A probléma tehát az, hogy röviden narráció mellett ismertetik hogy mit kéne tenni, de ezzel együtt már meg is tették amit elterveztek. Eközben rengeteg vágás és nagy ugrálás van időben és térben. Nem egyszerű probléma ez, ugyanis eddig a pillanatig az én figyelmemet végig fenntartotta a film, szóval nem is tudnék olyan jeleneteket mondani, amiket ki lehetett volna hagyni. Hosszabbra kellett volna kicsit csinálni a filmet.
Természetesen egy gyerek filmről van szó, ezért szerintem nem kell olyan szigorúnak lenni akkor, amikor arra keressük a választ, hogy mi miért történt úgy, ahogy.
Viszonylag sokszor történt olyan, hogy egy lehetetlen helyzetből a 0-hoz közeli valószínűségű esemény mégis csak bekövetkezett: mint amikor hánykolódtak a tengeren, és megjelent a tengerész, vagy amikor hiperhajtóműre volt szükség, és a semmiből felbukkant a Millennum Falcon, hogy Bad Cop, miután letörölték a "Good Cop" arcát egyszercsak önszántából újra Good Cop-á változott (ezt egyszerűbb megérteni ha megnézi az ember a filmet), stb, stb.

Az ilyen megoldások engem minden filmnél zavarnak, mert nem skill ilyen sablon ötletekkel megoldani a nehéz helyzeteket. Hogy valaki mégis eljön, akire nem számítottunk, ráadásul pont az utolsó pillanatban. Már kezdem azon az állásonponton lenni, hogy megint egy olyan filmet láttam, amiben csoda hogy nem lottóznak, mert ennyi szerencse a világon nincs, de amikor a főszereplő feláldozta magát, és meglátta az emberek világát, akkor teljesen átértékelődött bennem minden amit odáig láttam.
Ugyanis amikor megjelent a vásznon a kissrác, akkor leesett, hogy minden ami idáig történt az ő műve volt, azaz azt láttuk, ahogy egy gyerek eljátszik egy történetet Legozás közben. Nem olyan nagy csavar, mint amikor kiderül hogy ki Luke apja, de nekem nem volt több kérdésem ezen mozzanat után.
Nagyon örültem neki így utólag hogy a trailerben még csak utalás sincs arra, hogy élőszereplős rész is lenne a filmben.

Ami a humort illeti, ez egy vígjáték. Sok vicces szituáció a Lego-lét korlátaiból fakad, például hogy minden bábú egyforma, így haszontalan a fantomkép. Én amúgy nehezen röhögök filmeken (igen magas a móka-ingerküszöböm), de sok vigyorgós rész volt benne. Ilyenkor illene felsorolnom, mint idáig, viszont a probléma hogy most már nem ugrik be egy se. De kellemes filmélmény volt, második nézés után többet tudnék már sorolni. Menet közben meg nem jegyzeteltem, bocsi.
Ezt a filmet szinkronosan néztem. Manapság divatos a szinkront fikázni, nekem viszont nincs semmi bajom se velük. A magyar szöveg rendbe volt szerintem, jók voltak a szinkronhangok; különösen az tetszett, hogy a Batman figura hangja ugyan az volt mint ami az új Batman-trilógiában is.

Összességében ez egy jó kis film volt, nekem nagyon tetszett. Nem volt semmilyen elvárásom se, egyszerűen csak meg akartam nézni, és nem bántam meg. Szerintem azoknak is tetszene akik nem Legoztak még sose. 

7/10