Eléggé frissek még az élményeim, hisz csak másfél óra telt el azóta, hogy véget ért a The Martian (Mentőexpedíció) vetítése, és röviden annyit tudok mondani, hogy kellemes film, de nem hiszem hogy túlságosan maradandó lenne. Az írás spoiler mentes!
Az eseményeket közvetlenül az Intersellar után veszi fel a film, ahol a hiperkockát létrehozó lények gondoskodtak róla, hogy Dr. Mann olyan párhuzamos dimenzióba kerüljön, ahol senki se neheztel rá amiért meghamisította a szenzorainak adatait, még Murph se, sőt, az állását is megtarthatta így továbbra is a NASA alkalmazottja, és még a narancssárga szkafanderje is megmaradt. Nem akármilyen kegyelet gyakorlásáról szól tehát a film, hogy adtak Dr. Mann-nek még egy lehetőséget, hogy Ő is hősként vonulhasson az emberiség történetébe.
Egyébként nem, semmi köze nincs egymásnak a két filmhez.
Az alaptörtént szerint egy 6 főből álló marsi tudományos expedíció söprögeti a port a bolygó kietlen pusztájában amikor hirtelen a semmiből lecsap a marsi évszázad legnagyobb homokból és szúrós kavicskákból összeállított dühöngő viharja. A csapat úgy dönt, hogy ez elég indok arra, hogy a milliárd dolláros expedíció 16. solján (a program felénél) elhagyják a bolygót. Igen ám, de amíg a támaszpontról a viharon át átsétálnának az indító álláshoz, egy leszakadó antenna elsodorja a főhősünket Mark Watney-t (Matt Damon), a biológust. Mivel az állomásozó rakétát majd’ elfújja a szél, ezért nem próbálják meg megkeresni a holttestét, hanem megindulnak az űr felé.
Igen ám, de ahogy a felkelő nap sugarai megvilágítják az összehordott dűnéket az egyik kupac alól a még épp hogy életben levő Mark tápászkodik fel, aki sikeresen eljut a tökéletes állapotban megmaradt támaszponthoz, ahol a saját kezével kihúzza magából az oldalába fúródott antenna darabkáját, meg még azt is ami testében maradt, és aztán össze is tűzőgépezi a sebet. Igen, ezt meg kellett mutatni.
A film a továbbiakban a magyar címéhez méltóan arról a mentőakcióról szól, amit Mark a túléléséért, és a NASA a hazajuttatásáért tesz.
Olyan szempontból kellemes volt a film, hogy a legnagyobb részében hitelesnek tűnt az amit láttam. Ott volt a Bálna, a Müpa, Rákóczi-híd, és még a Csepepeli HÉV is bekacsintott egy snitt erejéig. Az egész film alaphangulata inkább humoros, de a megfelelő pillanatokban hirtelen drámai lesz.
Úgyhogy komolyra fordítva a szót, abszolút briliáns ötletekkel állt elő Mark az ottléte alatt és a NASA is miután sikerült kapcsolatot létesíteniük egymással. Hogy is bírálhatnám ezt, elvégre én csak egy kurva macska vagyok, nem egy kibaszott tudós, de a film vége felé szerintem kicsit kezdett bűzleni a történet, mint ahogy Mark is aki másfél éve nem fürdött (Apró megjegyzés: a filmben másfél évet említ, pedig amikor nem kertészkedik vagy kajázik, akkor épp kifordul a zuhanyzóból).
A probléma az volt, hogy ahogy a film nagy részén mindent számításokkal és tudománnyal alá tudtak valahogy támasztani, úgy a végére már elég volt a jó öreg akaraterő hogy ne haljon meg senki. És akkor ahogy bambultam magam elé a metrón bevillant, hogy láttam már ezt, a Gravityben, és nagyon szomorú lettem.
Összességében ez mégsem egy rossz film, mert nem hülye mint a segg.
7/10
